Univer Bazsarózsa Asszonykórus Univer Tánczos Péter Együttes Univer Bács-Kun Dalárda
Névadónk: Tánczos Péter

Elismerő szép szavakkal emlékezik vissza Péter bácsira az Izsákon lakó Meleg Imre kovácsmester is aki a nótafa lovát patkolta, szekerét vasalta.
A hetvenes években megfiatalodott művészeti mozgalom hazánkban a népművészet legértékesebb ősi rétegeit, a már-már alig élő maradványait kívánta széles körben terjeszteni. A „magyarnótás” és „cigányzenés” hangvétel helyett egyre erősödik a hagyományőrzésé. Visszapillantva a távolba elmondhatjuk, hogy együttesünk élete már akkor is színes, mozgalmas közösségi alkalmakból tevődött össze.
A belső nevelőmunka nagy része kezdettől fogva a műsorra való felkészüléshez kapcsolódott. Időnként a zenetörténet egy egész korszakára nyílt kilátás, beleértve a társművészeteket is. Így került sor a csokorban rejlő emberi-művészeti tartalom kibontakoztatására. Felmerült, hogy az együttesnek nevet kellene választani. Olyan elnevezést, mely a csoport jellegének megfelelő, önmagában is lelkesítő hatású.
Sokféle vélemény hangzott el, de a közösségnek egyik sem nyerte meg a tetszését mindaddig, míg Szilágyi Zoltán népművész javaslatára szóba nem jött a matkói nótafa, Tánczos Péter számadó juhász neve.
Pribojszki Mátyás citeraművész elmondása szerint a kiváló paraszténekes szálfatermetével, természetes méltóságával, nyílt tekintetével, de főleg tiszta csengésű, férfias hangjával azok közé tartozott, akik századokon át éltették népünk csodálatos énekművészetét.
Egykor Matkópusztán dalolgatott és fütyürészett. Énekelt szerelmi dalokat, a népéletből vett helyzetdalokat, katonanótákat. Lakodalmakban, közös névnapokon jó hangulatot, vigasságot teremtett, de munka közben is népdalokat dúdolászott. Hagyományőrző emlékezetéből valósággal áradt a sok-sok magyar népdal. Akik ismerték, állítják, hogy Tánczos Péter mindegy ezer "nótát" tudott.
A népnyelv nótafának nevezi az olyan egyszerű, többnyire parasztembert, aki emlékezetből sok népdalt ismer és érdekesen, sajátosan, élvezetesen tud előadni. Úgy terem nála a nóta, mint gyümölcs a fán. Ilyen embernek számított Matkópusztán és környékén Tánczos Péter, aki fiatalon került erre a vidékre és itt lakott élete végéig. Szolgált gulyásként, kocsisként, számadó juhászként; Kecskeméten és környékén jól ismerték. Tisztelték és szerették, mert helytállt a munkában is, népi ezermesternek számított, mindenhez értett. A matkói fafaragó művész, Polyák Ferenc - aki hosszú évekig személyes jó kapcsolatban állt Tánczos Péterrel - azt mesélte a paraszténekesről, hogy messzi környékre eljárt pörköltet főzni, régi szép népdalokat énekelni.
A néprajz kiváló művelője, Ortutay Gyula, tudományos kutatási körútjain többször is találkozott Tánczos Péterrel. Hosszasan elbeszélgettek és a tudós etnográfus gyönyörködött a számadó énekében.
Az együttes szólóénekese, Mónus Ferencné is emlékszik, hogy Tánczos Péter sokszor és szívesen énekelte - többek között - a "Ha fölülök a bugaci halomra..." kezdetű népdalt, mégpedig olyan természetesen, egyszerűen, hogy szinte látni lehetett a borókás buckákon nyáját legeltető juhászokat. Ehhez Mónusné hozzátette: Tánczos Péter neve kötelezi népdalkörüket a hagyományok ápolására, ezért már hosszú évek óta beépítették műsoraikba Péter bácsi dalait.